Érzelmi hullámvasút - 2 elgondolkodtató történet, amit minden nőnek el kell olvasnia!

Érzelmi hullámvasút #1: "Amikor az érzelmeink irányítanak"

Anna, 44 éves, két kamaszgyerek édesanyja: mindig is tudatos volt, de az elmúlt években a teste mintha titokban összeesküdött volna ellene. Már több fogyókúrába is belekezdett, de valami mindig közbejött.

Most is ott ül a konyhában egy fáradt hétköznap este. A napja kimerítő volt, a főnöke leszidta, a gyerekek veszekedtek, a férje későn jön haza. A hűtő ajtaja kattan. A kis csokoládészelet... csak egy falat – nyugtatja magát. Megérdemlem, nem? Csak egy picit...

Egy kockából kettő lesz, aztán három. Minden egyes harapással mintha megnyugvás töltené el. A stressz oldódik, a gondok tompulnak – de csak néhány percre. Mire a csomagolás üres, máris furdalja a lelkiismeret.

Anna nem lustaságból nem fogy le. Az érzelmei mindig erősebbek, mint az akarata.

A tanulság? A fogyás sosem csak a tányérról szól. Először a belső párbeszédet kell rendbe tenni, megtanulni másképp megnyugodni – és közben megengedni magunknak néha a hibákat is, anélkül, hogy feladnánk.

Érzelmi hullámvasút #2: "Amikor nem akarunk nemet mondani az Élet apró örömeire"

Zsuzsa, 47 éves, sikeres HR-es: mindig támogatja a csapatát és gondoskodó típus. Évek óta játszik a gondolattal, hogy lead néhány kilót – de valahogy mindig elmarad.

Reggelente smoothie-t iszik, délben salátát eszik, este pedig... egy pohár bor, egy kis sajt, pár ropi... hiszen jár egy kis jutalom a hosszú nap után. A hétvégi brunch a barátnőkkel szent, a péntek esti pizza pedig a családi rituálé része. Nem zabál, nem eszik mértéktelenül – csak egyszerűen nem hajlandó lemondani az apró örömökről.

Amikor a mérleg nem mozdul, Zsuzsa csalódott. Mert mindent megtett, amit kellett – csak azt nem, hogy nemet mondjon arra a napi plusz 300 kalóriára, ami miatt sosem jut el a kalóriadeficitig.

A tanulság? A fogyás néha arról szól, hogy döntened kell, mi éri meg neked jobban: az azonnali kényeztetés vagy a hosszabb távú nagyobb nyereség?

Záró gondolat mindkettőhöz:

Legtöbben hétköznapi életet élünk, úgy mozgunk és eszünk, nem profiként és nem versenydiétázunk. Senkitől nem várható el, hogy állandóan tökéletes legyen. De ha felismerjük, mi tart vissza a sikerünktől, akkor már félúton járunk a változás felé.

A cél nem a tökéletesség – hanem az, hogy többször mondj igent magadra, mint az érzelmi elhajlásokra.